Ana Subotić, az ivanjicai Javor Klub sportolója, a rotterdami maratonon szerzett biztos jegyet Londonba, amikor is pályafutása legjobb eredményét érte el (2:36:14), és gyorsabbnak bizonyult az olimpiai A-normánál, vagyis a 2:37:00-es időnél. Az olimpiai norma és a Játékokon való részvétel volt az álmom”, mondja Ana Rádiónknak nyilatkozva. Slađana Pavić írása.
A rotterdami volt pályafutásom harmadik maratonja. Három és fél hónapig tartott a felkészülés a montenegrói Barban, előtte alig futottunk valamit, talán csak egy ellenőrző kört Újvidéken – egy félmaratont. Mégis az volt az érzésem, hogy sikerül lefutnom a normát, családom, mindig mellettem álló fiam, Miodrag, és Duško Orestijević edzőm óriási támogatásával, valamint mindazok támogatásával, akik reményt adtak nekem arra, hogy részt vehetek az Olimpián”.
Ana nem kíván mindenáron érmet szerezni Londonban. Azt mondja, hogy igyekezni fog jól képviselni szülővárosát Valjevót, a klubot, amelyet képvisel, és természetesen az országot. Minőségi részvételt ígér, és sikernek tekinti, ha megdönti személyes rekordját.
A szerb atléta elégedett a felkészülés eddigi folyamatával, amelynek nagy részét Ivanjicán töltötte, és a Zlatibor-hegységen zárta le.
„Egyelőre minden terv szerint zajlik. Volt néhány ellenőrző futásunk, az országos bajnokságon 10 kilométert futottam, egy héttel később Brckóban vettem részt az utcai futóversenyen, ahol szintén 10 kilométeres volt a táv. Jó formában vagyok, sőt, egyre jobban, ezért remélem, hogy az olimpiáig elérem a lehető legjobb formámat”.
Ana érzelmei egy hónappal ezelőtt léptek működésbe, egy hónappal a 30. Játékok megnyitása előtt, az Atlétikai Európa-bajnokságot nézve, és együtt örült Asmir Kolašinac és Emir Bekrić sikerének, akik Helsinkiből éremmel tértek haza. Állítja, hogy egyébként izgulós típus.
„Rotterdamban is egy kissé izgultam, ám meggyőződésem volt, hogy sikeresen lefutom a 42 kilométert. Most, London előtt, szintén ugyanilyen érzésem van, emellett, először veszek részt az olimpián, ami minden sportoló számára megtiszteltetés. Úgy vélem, hogy a lámpaláz egészen a rajtig fog tartani, azután, amikor eldördül a jelzőpisztoly, elszáll és én minden tőlem telhetőt megteszek. Még elképzelni sem tudom, hogyan fog zajlani, ám hiszem, hogy jól fogom érezni magam Londonban, és jó hírekkel térünk vissza”.
Az olimpiai esélyekről szólva a szerb tornász kiemeli, hogy igen kitartó és bízik magában. Emlékeztetve arra, hogy Duško Orestijević edzővel már hat és fél éve dolgozik együtt, Ana elmondja, hogy minden év egy lépcsőfokot jelent, az eredmények folyamatosan javulnak, és folyamatosan dönti meg személyes rekordjait.
„Most is ugyanilyen tervet készítünk elő, és meggyőződésem, hogy jól és bátran fogok futni”, zárja Rádiónknak adott nyilatkozatát Ana Subotić.