Prishtina, úgy tűnik, drágán megfizeti ’önálóságát’. A számos nyugati diplomaták mellé, akik már gazdagon megfizettették részvételüket az ú.n. ’önáló’ Koszovó projektumában, társult Vesli Klark nyugalmazott amerikai tábornok is, akit kivételesen érdekelnek a tartomány bányakincsei. S amíg ők gazdagodnak, addig Koszovó és Metóhián egyre inkább virágzik a korrupció és a szervezett bűnözés, a polgárok pedig mindinkább nyomorba merülnek, amiről legékesebben a munkanélküliség magas foka valamint az életszínvonal állandó csökkenése tanúskodik. Ivana Subasic jegyzete.
Nem titok, hogy az elmult 12 évben, sok nyugati diplomata vezetett nagyon sikeres üzletet Koszovó és Metóhián, akik ott többszázmillió dolláros jövedelemet valósítottak meg. Közöttük van Medlin Olbrajt egykori amerikai államtitkár, és Bernar Kusner a Polgári Misszió egykori vezetője is, akik a telekommunikációs ügyekben voltak főszereplők. Vesli Klarkot, aki a NATO-erők parancsnoka volt Jugoszlávia bombázása idején, most pedig a kanadai ’Eviditi’ energetikai korporáció vezetője, kizárólag Koszovó széntartaléka érdekel, melyből, felmérések szerint, 100.000 barel szintétikus kőolajat kapott naponta. Ez a hír, melyet egy koszovói újság jelentetett meg, valószínűleg nem vonta volna a figyelmet annyira, ha a bányakincs tulajdonosa éppen nem a Szerb Köztársaság lenne. 7-12 milliárd tonna szénről van szó a koszovói medencében, s még mintegy 2 millió tonnáról Metóhiában. El lehet képzelni, mennyit veszített Szerbia az elmult 12 évben, a megoldatlan koszovói problémák miatt, illetve azért, hogy saját energetikai potenciálja felett nincs illetékessége a tartományban.
Másfelől, le kell szögezni, hogy az ú.n. ’önálósági’ projektumban mégsem az emberi jogok játszák a főszerepet, mint ahogyan Nyugaton hangoztatják, hanem stratégiai, méginkább személyes érdekek. Erre, már néhány évvel ezelőtt, nyiltan rámutatott Majkl Cosudovski amerikai professzor, aki kiemelte, hogy Koszovó ’önálóságának’ elismerése Amerika és a NATO katonai tervének a része volt, s hogy Szerbia bombázásával, különösen pedig a Bondstil katonai bázis kiépítésével, Amerika feltételeket teremtett katonai részvételére Dél-Európában. A Bondstil kiépítésének tervei ismertek voltak már 1997-ben, két évvel Jugoszlávia bombázása előtt.
Ebben az értelemben, az ú.n. ’önáló’ Koszovó sokba kerül Prishtinának, amiért legtöbb kár Szerbiát éri. Itt nemcsak területi integritásának veszélyeztetéséről van szó, hanem Koszovó és Metóhia ennyire jelentős nyersanyag és energetikai potenciáljának a kisajátításáról is.