Szerbia hivatalosan is új elnököt kapott, megalakult a legfőbb törvényhozó testület, a Képviselőház, és még csak a kormányalakítás maradt hátra, hogy azután komolyan munkához láthassunk. A szakértők pedig arra figyelmeztetnek, hogy az előttünk álló feladatok elvégzése semmiképpen sem ígérkezik könnyűnek. Mirjana Nikolić heti politikai összefoglalója következik.
A parlament új összetételének kialakításakor kialakult légkör alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a demokrácia foka Szerbiában nagyon nőtt az elmúlt években. Tomislav Nikolić elnöki eskütétele alkalmával jelen voltak a korábbi köztársasági elnökök, a Szerbiában akkreditált nagykövetek, és sok más politikai és közéleti személyiség. Az ünnepi hangulathoz talán hozzájárult az a tény is, hogy a parlamentben gyakorlatilag nincs ellenzék, mert az összes parlamenti párt részt vesz valamilyen szinten a kormányzásban.
Első elnöki beszédében Nikolić bejelentette, hogy jó együttműködést kíván kialakítani mindenkivel, és kifejezte reményét, hogy Szerbia június 4-éig kormányalakítót kap, hiszen "mindenki tudja, hogy nincs idő halogatásra". A demokratáknak felróták, hogy korábban a nagy gazdasági szakértelemmel rendelkező, ám politikailag nem meggyőző Mirko Cvetkovićtyot választották miniszterelnöknek. Ezért most erős politikussal, Boris Tadićtyal próbálkoznak. Ez az elképzelés a politikai elit körében széles körű jóváhagyást váltott ki, a szakértők egy részének körében azonban kétségeket is. Tadićnak ugyanis eddig felrótták, hogy beavatkozott a hatáskörébe nem tartozó állami ügyekbe, és azt is, hogy még sok egebet is személyesen szeret elvégezni, ahelyett, hogy másra bízná. Ezért nem várható, hogy a Demokrata Párt vezetője könnyen kialakítja kabinetjét, mert meg kell birkóznia a koalíciós partnerek igényeivel, akik nem lesznek olyan engedelmesek, mint a demokraták.
Még nem világos, hogy pontosan ki fogja alkotni a kormányt, és az elemzők szerint a kormánypártok, ha megfelelően fognak működni, akkor a következő választásokon minden bizonnyal ellenzékbe jutnak, mert egy sor népszerűtlen feladatot kell végrehajtaniuk. Az állami költségvetési hiány a vártnál magasabb, ezért a közgazdászok a hozzáadottérték-adó növelését javasolták, továbbá a bérek és nyugdíjak befagyasztását, ám a közigazgatásban alkalmazottak számának csökkentését is. Ez pedig minden bizonnyal a polgárok körében nem fog örömujjongást kiváltani, mert magával vonja az árak és a havi díjak növekedését, a válságból pedig ugyanazok próbálnak minket kihúzni, akik hatalmon voltak, amikor a költségvetési hiány létrejött.
Éppen ezért kevésbé fontos, hogy a miniszterelnök Boris Tadić lesz-e, vagy, hogy Ivica Dačić, a szocialisták vezetője továbbra is belügyminiszter marad-e, vagy, hogy Čedomir Jovanovićra, a Liberális Demokrata Párt vezetőjére az európai integráció kérdésére illetékes miniszterelnök-helyettesi cím vár-e. Sokkal fontosabb ennél az a program, amely köré össze fognak gyűlni, az, ahogyan a kormány és a köztársasági elnök áll hozzá a dologhoz, és az, hogy hogyan tudják megmagyarázni a polgároknak a tézist, hogy ahhoz, "hogy jobban lehessünk, előbb rosszabbul kell lennünk". Különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy mennyi pénz folyt el a választási kampány során arra, hogy meggyőzzenek bennünket arról, hogy azonnal elkezdenek takarékoskodni, amint hatalomra kerülnek. A polgárok türelmetlenül várják a kormány megalakítását és annak első intézkedéseit, mert a demokrácia Szerbiában, nem csupán a politikai riválisokok udvarias kapcsolatásn kereszül érlelődik, hanem az állampolgárok azon a tudatán keresztül is, hogy a hatalomváltásra nem kell feltétlenül négy évet várni.