Egy hónappal ezelőtt úgy tűnt, hogy a korábbi partnerekkel együtt igen gyorsan megalakul az új kormány. Tomislav Nikolić elnökválasztási győzelme azonban sok mindent megváltoztatott. Mióta a kormányalakításra várunk, pontosan 46 napja, a gazdasági válság elmélyülésén és az aggasztó koszovói eseményeken kívül – semmi fontos nem történt. Đuro Malobabić heti politikai összefoglalója.
Az elkövetkező néhány napban végre világossá kell válnia, hogy ki fogja a kormányt alkotni, vagy legalábbis az, hogy ki lesz a kormányalakító – a demokraták-e vagy a halakók. Habár a nyilvánosság körében „főbűnösként” Mlađan Dinkićet és az Egyesült Szerbiai Régiókat (URS) emlegetik, egyesek úgy vélik, hogy a miniszterelnök személye jelenti az akadályt, tekintettel arra, hogy a szocialisták vezérének, Ivica Dačićnak, a haladók felajánlották a miniszterelnöki tisztet. A nyilvánosság körében számos változat kering, többek között az is, hogy Dačić örömmel vállalná a kormányfő szerepét a Demokrata Pártbeli koalíción belül is.
A másik számítgatás a Szerb Haladó Párt (SNS), a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) és az URS közötti koalícióra vonatkozik, amelyben Dačić töltené be a miniszterelnök szerepét. Aleksandar Vučić, az SNS vezetője, a nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy a haladók minden gazdasági tárcát és az egészségügyet ajánlották fel Dinkićnek, az SPS vezetőjének pedig a miniszterelnöki tisztet. Emellett a szocialistáknak még mindazokat a minisztériumokat is felajánlották, amelyek eddig is a hatáskörükbe tartoztak, a belügyön kívül, amelynek az élén Vučić kíván állni. Nem hivatalosan elhangzott, hogy Dačić nem kíván lemondani a belügyminiszteri fotelről, és a külügyet javasolja a haladók vezérének, az azonban elveti a külügyminiszteri tiszt vállalásának lehetőségét.
A párttisztségviselők e heti kijelentései szerint megállapodásra sikerült jutni a gazdasági program kulcsfontosságú elveiről, és most minden attól függ, hogy Tadic rááll-e mindarra, amit Dinkić követel, ez pedig a gazdasági és a pénzügyi tárca. Kettejük között szerdán megbeszélésre került sor, mégpedig hosszú idő után és kellemes légkörben.
Emlékeztetőül: a DP és az URS viszonya már jó ideje megingott, az ellenségeskedés azonban a választási kampány során tetőzött. A demokraták azt rótták fel Dinkićnek, hogy helyi szinten osztogatta az állami pénzeket kedvenceinek, valamint, hogy a regionalizálási projektummal megkérdőjelezte az államberendezést. Azt is felrótták neki, hogy minden eddigi kormányban destabilizáló tényező volt. Dinkić pedig azt kifogásolta, hogy a döntések nem az állami intézményekben születtek, hanem a nem formális hatalmi központokban, a kiemelkedő állami tisztségekbe pedig, mint pl. a miniszterelnöki, hozzá nem értő személyeket neveztek ki. A Tadić és Dinkić közötti vitában Ivica Dačić lehetne közvetítő, aki nemrégiben abban állapodott meg az URS vezetőjével, hogy közösen lépnek fel a kormányalakítási tárgyalásokban. Dačić pedig a DP-vel és a Čedomir Jovanović vezette Liberális Demokrata Párttal való hatalmi koalícióra való lépésének legfontosabb feltételeként azt szabta, hogy Dinkić is részt vegyen a kormányban.