A bánsági Versec (Vršac) város Szerbia egyik legismertebb és legnagyobb kiterjedésű bortermelő vidéke. A román határhoz közel álló város legújabb kori történelme 1716-ban vette kezdetét, amikor Savoyai Jenő osztrák herceg kiűzte a törököket ezekről a területekről, ahova igen gyorsan német, francia, olasz és spanyol, elsősorban bortermeléssel foglalkozó telepesek érkeztek. Ezzel egyidejűleg számos szerbiai iparos és kereskedő költözött Versecre. Abban az időben, a régi, szerb Versec mellett, kialakult a német település, ezért a XVIII. század végén Versecen a szerbek és a németek osztoztak a hatalmon.
Ebben az időben jöttek létre azok az épületek, amelyek még ma is Versec építészeti díszének számítanak. A legrégibb és a legszebb a püspöki palota, amelyet Jovan Georgijević verseci püspök építtetett Mária Terézia császárnő engedélyével 1759-ben, és amely a bánsági püspökök rezidenciája lett. A keretében levő udvari kápolnát a Szent Arkangyaloknak szentelték, itt őrzik a Vincsai Boldogasszony csodatevő ikonját, emellett egy nem tipikus, falba vésett barokk ikonfalat. Az ikonfal és az ikonok Nikola Neškovićnak, Jovan Sterija Popović hírneves szerb író nagyapjának a műve. Az ikonfal a kijevi akadémián ápolt keleti barokk stílusban készült Georgijević püspök óhajára.
A palota 53 helyiségből áll. Szalonjainak és homlokzatának díszei 1911-ből erednek, amikor is az épületet az eklektika stílusában tatarozták, így még díszesebb, mint eredetileg volt. A palota minden terme egyedi. Egyiket a nyolc bánsági püspökség képe díszíti, olyan ismert mesterek ikonjai, mint Uroš Predić, Paja Jovanović és Stevan Aleksić. Különösen érdekes és egyedülálló a Mennyei Jeruzsálemnek nevezett ikon, amelyet a verseci Hadži Andrija Dimitrijević rendelt meg Görögországban, a Szent Földön tett zarándoklását követően, és ajándékozta a püspöki palotának. Az ikon miniatűrökből áll, és ha meghatározott sorrendben nézik őket, akkor a szemlélő mintha az Ószövetséget és az Újszövetséget olvasná, a világ teremtésétől Urunk kereszthaláláig. Szövege egyházi szláv, görög és román nyelven íródott, ami egyfajta bizonyíték arra, hogy 188o-ig a románok a cirill írást használták. A palotában őrzik azoknak a püspököknek a portréit is, akik Versecen éltek, és akiket a közeli székesegyházban temettek el.
A II. világháború idején ebben az épületben helyezték el a 7. Prinz Eugen SS hadosztály parancsnokságát. A háborút követően államosították, majd árvaházzá alakították át. A palota Visarion Kostić püspöknek köszönhetően került vissza a templom keretébe. Annak ellenére, hogy a palota tulajdonosai és szerepe állandóan változott, bútorzata nagy részét megőrizték, különösen szépek a velencei barokk stílusú bútorai, a velencei dózsék ajándékai. A belterek szépségét csak növelik a kivételesen szép, minden teremben különböző cserépkályhák. A püspöki kabinetben álló kályha 1911-ben készült szecessziós stílusban, Budapest város ajándéka, a hírneves pécsi Zsolnay kerámiából készült. A kabinet, valamint a könyvtár és a szalon mennyezetét újrafestik, mégpedig az eredeti rajzok alapján. A több ezer értékes és ritka könyv között a legrégibb a XIV. századi kézzel írott latin Evangélium.
A püspöki palotát rendezett park övezi, eredeti kerítése pedig a fal és a kovácsoltvas barokk stílusú kombinációja. Ez a bánsági püspök székhelye, egyben pedig a kivételes értékű műemlékek közé tartozik.