Nemrégiben hagyta el a nyomdát Spasoje Ž. Milovanović könyve, amely a "Dr. Vojislav M. Jovanović Marambo alkotói munkásságáról" címet viseli, kiadója a Vajdasági Színházmúzeum (Pozorišni muzej Vojvodine). A hazai nyilvánosság igen keveset tud Vojislav Jovanović Marambóról. Ez a sokoldalú személyiség foglalkozott irodalommal, a népi irodalom tanulmányozásával, fordítóként is tevékenykedett, emellett publicista, bibliográfus, levéltáros és diplomata is volt. Neki köszönhető többek között a legrégibb, 1904-ben készült, szerb filmdokumentum fellelése és megőrzése - "I. Petar Karađorđević megkoronázása". Őt kísérli meg bemutatni Dušica Maticki mai művelődési körképünkben.
Vojislav Jovanović 1884. október 12-én született Belgrádban. Lausanne-ban, Genfben és Londonban folytatott irodalmi tanulmányokat.Grenoble-ban doktorált 1911-ben, 1912-ben pedig a Belgrádi Egyetem docensévé választották, ahol összehasonlító irodalmat oktatott. A Marambo álnevet 1903-ban kezdi használni, amikor a Mali Žurnallal (Kis Újság) kezd együttműködni. Az 1903-tól 1914-ig terjedő időszakban adja ki a "Tako reče Zaratustra“ (Imígyen szóla Zarathustra), „Naš zet“ (Vőnk), „Naši očevi“ (Apáink), „Naši sinovi“ (Fiaink) és a „Karijera“ (Karrier) c. drámáit.
Vojislav Jovanović különböző területeken folytatott tudományos tevékenységének jelentős része a népi irodalom, valamint annak tanulmányozásához, hogy mekkora szerepet játszott népköltészetünk az európai romanticizmusban. E területen legnagyobb jelentőségű doktori disszertációja, amelyet Prosper Mérimee "Gusle"c. művéről írt. Két antológiát is megjelentetett: „Srpske narodne pesme“ (Szerb népdalok) 1922-ben és „Srpske narodne pripovetke“(Szerb népmesék) 1925-ben. Szülő- és egyben családi házában, Belgrádban, ma a Svetozar Marković Egyetemi Könyvtár Népirodalmi Részlege található.
Vojislav Jovanović politikatörténet iránti érdeklődése is értékes eredményeket hozott: megszerkesztette azt a dokumentumgyűjteményt, amely az Albániával való határkérdésre vonatkozik, továbbá a Rapalli Szerződés és a Londoni Paktum dokumentumait, valamint könyvet adott ki a II. világháborús jugoszláv archívumokról. E tevékenységében különösen fontos helyet foglal el az „Engleska bibliografija o istočnom pitanju u Evropi“ (Angol bibliográfia az európai keleti kérdésről).
Mindemellett Vojislav Jovanović fényképészettel is foglalkozott, és ezen a téren is értékes örökséget hagyott vissza az általa ismert személyekről, az országokról és városokról, amelyekbe ellátogatott.
A II. világháború idején tagja volt a Szerb Főparancsnokság Sajtóirodájának, és a Szerb Kormány londoni és washingtoni sajtóirodájának. Sajét pénzén kutatja fel és vásárolja meg Londonban a „Krunisanje kralja Petra I Karađorđevića“ (I. Petar Karađorđević királlyá koronázása) címet viselő filmet. A film a koronázás jelenetét rögzíti, valamint I. Petar kraljevói, žičai, studenicai, raškai, Novi Pazar-i, andrijevicai, cetinjei, šibeniki és zadari látogatását, a felvételeket Wilson Arnold Muir sheffildi szerb tiszteletbeli konzul, és Frank Mottershaw operatőr készítették. A filmet 1968-ban a szerb nép kulturális javai közé sorolták, amelyet a kivételes jelentőségű filmanyagok listáján az egyes sorszám alatt vezetnek. Az film eredeti anyagát, élete vége felé, Vojislav Jovanović a Szerb Pravoszláv Egyházra hagyta, nem megfelelő tárolása miatt azonban kár esett benne. Három évtizeddel később került elő a filmnak az a másolata, amelyet a Jugoszláv Oktatási Figyelőnek ajándékozott, és amelyet ezt követően Olaszországban teljes egészében (1156 méter) restauráltak. A filmet 1904-ben mutatták be Londonban, 1905. április 10-én pedig, a belgrádi Nemzeti Színházban, ahol Vojislav Jovanović is megtekintette.
Vojislav Jovanovićot 1924-ben nevezik ki a Külügyminisztérium történelmi osztályának vezetőjévé, és ezt a munkát végzi rövid megszakításokkal egészen 1950-ig. Ezt követően, 1962-ig, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának a tudományos tanácsadója és egyben tudományos munkatársa. Belgrádban hunyt el 1968-ban.